I. fejezet

     Mikor csönd honolt a házban, Elena végre kilépett a biztonságot adó szobájából.A szülei veszekedésétől zengett öt perce a ház ,de most elmentek dolgozni és szerencse, hogy nem egy munkahelyük volt.Akkor lett volna nagy bonyodalom.Az volt a veszekedés tárgya,hogy el szerettek volna költözni,de nem tudták hova és,hogy neki,Elenának  mi lesz a legjobb.Mind a kettő mást szeretett volna,de semelyikük nem kérdezte volna meg a a lányt.Az egészet hallotta.A szíve majd megszakadt,hogy így látta szüleit.Korán reggel volt,de már meleg és élettel teli minden utca.A lány nagyot ásítva lesétált a hosszú lépcsőn és a hálóingje  csak úgy lobogott rajta.Kicsit nagy volt rá,de minden domborulatát megmutatta a testén.Rossz álmok gyötörték minden éjszaka már egy hónapja,mindig ugyanaz az álom,hely,állati szemek,beszéd,emberek,állatok és mindig akkor van vége az álmoknak mikor az előző is.Lement a lépcsőn,be a konyhába és bekapcsolta a tv-t a nappaliban,ami össze volt kötve a konyhával.Odament a hűtőhöz és kinyitotta, hogy vegyen egy kis vizet,de ahogy kinyílt az ajtó és hideg levegő simogatta Elena bőrét,végig futott a hátán a hideg.Kellemes volt,de mégis eben a fullasztó,meleg időben is rossz volt.Gyorsan kivette a vizeskancsót és becsukta az ajtót.Miután megszűnt a hűvös levegő,megjelent helyében az elviselhetetlen meleg.Április 12.-e volt,de már ilyenkor is meleg volt,ami elviselhetetlenné vált.Elena kinézett az ablakon,látta a sűrű,fekete felhőket messziről.Mosoly terült szét pirospozsgásos arcán,eső lesz.Elena imádta az esőt,főleg amikor égi fény, és mennydörgés kísérte.Utána mikor már nem esik az eső,akkor az erdőben szokott sétálni és érezni az erdő illatát,a természetét.Egy üvegpohárba töltötte azt a hűsítő vizet.Mielőtt beleivott volna,meglátta az arcát,ami porcelán szerű volt és selymes,az ajkai teltek voltak mint két rózsaszirom és .....leejtette a poharat.A csempén csilingelve tört ezer darabba az üveg.Elena megijedt saját tekintetétől,ami olyan volt mintha a tenger hullámai bele lennének tömörítve egy fénylő pontba,ami szinte világított,és vadállatias volt,mint a farkas tekintete.Nem az ő tekintetét látta,hanem egy farkasét.Azért tudta,hogy farkasszemek voltak,mert kiskorában mikor ideköltöztek,akkor elkóborolt az erdőbe.Egyedül volt és félt hisz csak 8 éves volt.Akkor találkozott a világ leggyönyörűbb állatával,egy világosszürke bundájú,halvány olajzöld szemű farkassal.A tekintete belevésődött az elméjébe.A farkas alig volt magasabb nála,de megvédte úgy mintha kölyke lett volna,és úgy hogy hím volt.Bundája melegébe melengette és ölelte,amíg rá nem találtak a szülei és nagy csodálkozására nem bántották az állatot.Mindig fog arra a gyönyörű szemre emlékezni,örökre.Gyorsan befutott a fürdőszobába,belenézett a tükörbe.A régi,türkiszkékes szemei pillantottak vissza,a lány nagy megkönnyebbülésére.Gyorsan összetakarította a vizet és a törött üveget.Ma volt élete legrosszabb napja,el kellet köszönnie a legjobb barátnőitől,hiszen elköltöznek.Gyorsan lezuhanyzott,felvette a kedvenc bő,denevérujjú,barack színű felsőjét,egy sötét színű,szakadt,koptatott,rövid farmer nadrágot,egy convers,magas szárú,barack színű cipőt és kiegészítőket.Egy kis natúr smink kíséretében hagyta ott a házat.A haját szabadon hagyta,hisz egy kis szellő kapott életre.A közeli fagyizónál beszélték meg a találkozót,ahova bementés kellemesebb volt az idő.Leült a sarokban lévő asztalhoz ahova mindig is szoktak ülni a barátaival.Egy perc múlva már megjelent az ajtóban egy göndör,vörös hajú,félénk  lány,aki nem egy sovány teremtés volt.A zöld szemeivel végigpásztázta a termet,és mikor meglátta Elenát mosoly teremt meg az izzadságcseppes arcán.A lány rögtön megszólalt,mikor megölelte szorosan a lányt.

  -Szia Elena!!!!-mondta miközben elengedte a lányt.
  -Szia Nelly!!.-örült a másik lány,hisz nagyon ritkán fogják látni egymást.Leültek és éppen egy sötétbarna hajú,magas és sovány lány lépett be a terembe.Mikor feketés-barnás szeme találkozott a másik két lánnyal,öröm fénylett benne.Megölelték egymást.
  -Szia Melissa!!!-örült mind két lány.
Mikor vége lett a nagy ölelkezős percnek,végre leültek.
Mikor végre befejezték a trécselést,Elena elindult haza.Az utcák már kihaltak voltak,a szél már erősebben fújt.Mikor az utolsó előtti utcában volt a lány ,meglátta Őt,akire soha nem gondolt volna,hogy még találkozni fog vele.Megnőtt,most sokkal magasabb volt,az emlékeiben ott volt az olajzöld szemei.Soha nem látott még senkinek ilyen árnyalatát az olajzöldnek.2 méter  magas volt,a bundája még mindig ugyanolyan szürke volt,de néhol fehéres foltok tarkították.A lány a földet nézte és nem a farkas szemébe,félt bele nézni.Talán még mindig olyan zöld a szeme??-kérdezte magában a lány,de félt cselekedni.A farkas torkát egy üvöltés hagyta el és beszélt,amit a lány értett,mintha mindig is értett volna,a lényéhez tartozott volna.

  -Elena,nem emlékszel rám?????-miközben mondta rengeteg érzelemmel a farkas,közelebb lépett a lányhoz.Még mindig a földet nézte,ami zavarta az állatot.A farkas ámulattal nézte,hogy milyen gyönyörű nő lett abból a félénk,örömteli lányból,akibe halálosan beleszeretett az első pillanattól kezdve.Ahogy nézte magasabb lett sokkal,legalább 175cm volt,vékony és izmos ami meglepte a hímet,hisz törékenynek látszik,de ha jobban nézik,akkor lehet látni,hogy nagyon izmos és szép domborulattokkal lett megáldva.A bőre még mindig selymesnek látszott és porcelán szerű volt,a haja  hosszú és hullámos volt,de ami a legcsodálatosabb volt benne az,hogy a hold sugaraiban ezüstösen fénylett az aranyszőke haja,mint a gyémánt.Leírhatatlanul gyönyörű pillanat volt.A haja félig takarásba helyezte az arcát,de a száját nem.Azok a kis ajkakból lettek azok a csókolgatni való telt ajkak.Egy másodpercre lehetett látni,hogy a lány arcán átsuhan egy röpke mosoly.Lassan felemelte a szemeit és belenézett gyengéden a farkas szemeibe.Mikor tekintetük egymásba fonódott,akkor érezte,hogy a lelkében azt a nagy űrt amit még a szülei sem,még a legjobb barátai sem tudták kitölteni,most begyógyult.Otthon volt,most először érezte ezt.A farkas meglátta a hullámokat a nőstény szemében,elmosolyodott.A lány semmi érdekes változást nem vett észre,csak az érzelemmel teli tekintetét látta,nem ilyennek látta utoljára.A farkas még gyerek volt ahogyan a kislány,de mikor először meglátta,beleszeretett.Akkor még azt mondta ,hogy az első szerelem csak,de most jött rá,hogy nem.Ez valódi szerelem volt.A farkas közelebb merészkedett és mikor nagyon közel volt,a lánynak nagyon föl kellett néznie,hogy a szemébe tudjon nézni az állatnak.A farkas kicsit jobbra döntötte a fejét mint a kiskutyák,és a lány nagyon lassan felemelte a kezét,és megsimogatta a farkas bundáját.Selymes volt nagyon,kellemes érzés.Hirtelen megölelte a nagy állatot.Megint az otthonos érzés kerítette hatalmába,a farkas pedig félig a lány vállán nyugtatta a fejét.Érezte az erdő illatát,a virágok illatát és az eső illatát.A lány szívverése gyorsabban vert,a pulzusa szinte az egekbe szökött.A farkas szíve dobbant egy nagyon nagyot.A lány csendben megkérdezte: 

  -Ki vagy te??-kérdezte gyengéd,halk hangon.

  -Mindennek eljön a  maga ideje.....-mondta és hátralépett,meghajolt mélyen.A lányra nézett utoljára és elfutott.A hangja még ott csengett a szélben:
"Mindennek eljön az ideje..."Hirtelen elsötétült a világ,amit utoljára  látott az egy mogyoróbarna farkasszem....