III.fejezet

Meghaltam.Csak a fényt láttam,de egy hang szólított engem,egy ismerős mégis idegen hang.Hirtelen ráeszméltem mi is történt utoljára mikor még nem voltam eszméletlen.Csodálatos dolgot éltem át.Egy embert láttam átváltozni egy fekete démonná,farkassá.Megállt bennem az ütő,de mégis csodálattal néztem,ő volt akit utoljára láttam.Hirtelen megéreztem,hogy valaki vizes borogatást rak a homlokomra,ami nem volt kellemes érzés.Mindig is utáltam az ami hideg vagy nem langyos.Távol állt tőlem,mégis az esőt imádtam.A szemhéjam ólomsúlyosnak éreztem,alig bírtam kinyitni,de sikerült.Homályosan láttam.Mindenem sajgott,fájt.Próbáltam felülni,de két erős kéz fogott vissza.Ledermedtem.Hol vagyok???Ki van itt??Nem tudtam semmit.A választ csak akkor tudhatom meg,ha kiderítem.Lassan kezdett minden kitisztulni.Megdöbbentem kit láttam.Egy magas és széles vállú férfi volt,a szeme olyan volt akár nekem.A haja csokoládébarna,dús és leért az álláig.Ismerős volt,de mégis idegen volt számomra.Hirtelen éreztem,ahogy az erő átjárja testem.Furcsa volt.
-Ki maga??Mi történt??-mondtam rekedt hangon.A férfi még mindig nézett és egy nyugodt,örömmel teli mosoly áradt szét az arcán.A szívemet melegség töltötte el,de mégis hogy csinálja??
-Jól vagy???-közelebb jött és leült az ágy szélére.Nem tudtam hogy az furcsább ahogyan viselkedik,vagy az amilyen kérdést tett fel.Mélyen belenéztem a szemébe és határozottan feleltem:
-Ki maga??-ő meg erre még szélesebben elmosolyodott.
-Bocsánatot kérek amilyen módon hoztunk ide,csak azt hittük,hogy te az vagy akinek hittünk.-mondta őszintén.
-Ki maga??-mondtam megint szilárd tekintettel.
-Én Sebastian Benhold vagyok.Ennek a birtoknak a birtokosa,és ennek a háznak a gazdája.-felállt és az ablakhoz ment.-Az történt,hogy....-kezdte volna,de én folytattam.
-Hogy elfogtak kényszerrel és elhoztak ide.A fémdobozban amiben voltam két emberel,azok közül az egyik....az egyik...átváltozott farkassá a szemem láttára.-megint acélerősen belenéztem a szemébe,ami most olyan farkas szerű volt.Hirtelen a szoba energiával lett teli,és egy szellem jelent meg,ami hófehér,hatalmas farkas volt.A hátamon a jel elkezdett égni,fájdalom bizsergett át a gerincemen.A farkas mélyen meghajolt és én fölálltam és meghajoltam.A férfi aki eddig az ablaknál volt,most olyan szilárdan állt az ablak előtt akár egy betonoszlop.A figyelmemet megint az  farkas felé irányítottam.
-Elena kérlek fogd meg a kezem,itt az idő...-miközben mondta az egyik nagy mancsából egy emberi kéz lett,ami felém irányult.Megfogtam,és éreztem az óriási erőt ami a testemen átárad.Az energialöket ami belém áramlott egy fénykörrel tört ki és az ablak is betört.a farkas vagyis az Ősöm eltűnt.Mindent tudtam.Azt is mi történt,mi vagyok és ki vagyok,még azt is ,hogy akik a szüleimnek mondták magukat,nem is azok.Sosem voltak.Most a szívemben egy nagy űr volt.Fájt.De,most kiderült.
Én egy farkas voltam,egy vérfarkas.Kiválasztott.Különleges erők hatalmában vagyok,és aki még a szobába tartózkodik,az is farkas.
-Ön is az ami én??-mondtam és néztem a falat,mintha érdekeset látnék.
-Igen,nagyon ügyes.-mosolyodott el.
-Akkor elmondhatja miért vagyok itt igazából....-néztem bele a szemébe nagyon sok dühvel.Elegem van abból,hogy mindenki mást mond mint az igazság.Senki nem képes normális magyarázatot adni??Miért kell hazudni??A kérdésre választ nem kaptam,elindult az ajtó irányába és kinyitotta,de nem indult ki hanem várta,hogy kimenjek rajta.
-Gyere.-csak ennyit mondott.Csak most vettem észre,hogy a szoba kék árnyalataiba játszott.Minden új és drága.Egy nagy franciaágyon feküdtem pár perccel ezelőtt,ami kör alakú volt és kék selyem fedte az egészet.A függöny  súlyos volt és sötétkék árnyalatú.Mikor kiléptem észrevettem,hogy egy nagy ing volt rajtam ami a kéknek legvilágosabb színe volt.A rövidnadrágom volt rajtam,és mezítláb voltam.A hajam el volt engedve,és nem fájt most semmim.Elindultunk egy hosszú folyosón,ami kivezetett a házból.Egy nagy erdős rész volt és hátulról valaki lefogott,de számítottam rá.Kitértem előle,és kapott egy bal horgot.Egy nagy hörgés jelezte,hogy célba találtam.Megfordultam és egy izmos,szőke hajú srác volt mögöttem.Ő is farkas volt..

II.fejezet

Rettentően fájt Elenának a feje,az ütés érte hely érzékeny volt még.A testét nehéznek érezte,alig tudta megemelni  még a szemét sem tudta kinyitni.Érezte,hogy valamilyen hideg felületen fekszik szinte eszméletlenül.Visszaemlékezett,hogy mi történt.Az  utolsó emléke egy mogyoróbarna farkasszem egy farkassal......nem ismerte fel azt a hideg tekintetet,ami szinte felfalta egy pillantással,teli volt titkokkal az a tekintet.Ahogy végig gondolta az utolsó emlékeit és eszébe jutott az ő farkasa,a gyönyörű olajzöld szemű farkasa akit  -egy nagy könnycsepp gördült le a lány sérült arcán,ami az esés miatt sérült meg,-  utoljára láthatott.A szívében egy nagy űr volt most,telis-tele fájdalommal,kínnal és eszméletlenül nagy félelemmel a halállal szemben.Nem akart meghalni,még nem,vagy ha kellett is volna akkor már olyanért haljon meg akit szeret,aki képes betölteni azt a nagy űrt a szívében ami mostanában és kiskorában volt.Megpróbált legalább fölülni ami nagy fájdalommal járt,a fejébe hirtelen belenyilallt a fájdalom ami nem nyugodott le egy kicsit sem.Sikeresen felült és nagy döbbenet,némi fájdalommal dermedt meg az arca és teste.Egy nagy fémdoboznak nézett ki belül ahol tartózkodott éppen és NEM EGYEDÜL volt.Rajta kívül voltak még ketten,egy vele egy korú fiú és egy férfi.Eszméletlenek voltak,alig lélegeztek,Elenán felül kerekedett a félelem,hogy lehet nem élnek.Gyorsan összeszedte az összes erejét és felállt,de még támaszkodnia kellett a hideg,fémes falba ami fogva tartotta őt.Mikor az első lépést megtette,a lábába is belenyilallt a fájdalom,de mit sem törődve vele továbbment.Mikor elérte a közelebbit a fiút,látta és érezte,hogy meleg a teste.Óriási megkönnyebbülés áradt szét a testében minden egyes porcikájához.Lassan vett egy mély levegőt és kifújta.

-Ez az Elena,semmi baj sincs,majd kitalálunk valamit.-mondta nagy nyugodtsággal megerőltetve.A nagyobbik megmozdult és Elena nagyon megijedt.A férfi nyögdécselt és utána hirtelen kinyílt a szeme olyan gyorsan ,hogy az egyik másodpercben azt látod,hogy csukva van a másikba pedig nyitva van. Felült és körülnézett,a lány pedig szinte megfagyva ült egy helyben,még a levegőt is visszatartotta.A férfi rá szegezte azt a különleges fekete szemét,Elena még nem látott ilyen fekete szemeket,de nem sokáig hagyta magát rabul ejteni abban a végtelennek tűnő tekintetben.Az idegen arcát kezdte vizslatni,nem tűnt nagyon idősnek sem,de fiatal sem volt mint a másik aki még mindig a hideg fémfelületen feküdt.A haja nem volt sem rövid,sem hosszú és sötét volt mint a szeme,de a bőre heges volt.A teste minden porcikáján izom található,ami szép teljesítmény lehetett és sok munkával eredményes,az orra széles volt és egy kicsit lapos a kelleténél,de a szája egy egyenes vonalból állt.Az idegen mély,erős hangon így kezdi:

-Nem kell félni tőlem leány,Patric vagyok,és benned kit tisztelhetek??-kérdezte csendesen ,de mélyen.

-Elena vagyok és hol vagyunk???-kérdeztem hátha tudta a férfi.

-Először segítesz felkelteni az öcsémet,Nathanielt???-kérdezte reménykedve és már ment is a fiúhoz.Én is oda mentem,már nem féltem,valami ismerős volt a férfiban.Olyan mintha egy kicsit olyan lettem volna mint ő,de nem is.Valamiben hasonlítottunk és eldöntöttem,hogy kiderítem.....

Oda mentem és felsegítettem még mindig eszméletlen fiút,akinek a haja vörös volt és rövid,a bőre olyan volt akár az enyém,porcelán szerű.Egy mosolyt engedtem magamnak semmi többet,mert a fiú szeme kinyílt,és félre lökött az izmos karjával,nem volt olyan izmos mint Patric,de ő is nagy darab volt.Felpattant és négykézlábra ereszkedett,egy fehéres -ezüstös fénykör vette körül.Én csak álltam és néztem nagy félelemmel,de csodálattal.Egy sarokba húzodtam

-Nathaniekl!!!!!!!!!!NE!!!!!-kiabálta az idősebb.Félelem volt az arcán.Nathaniel megnőtt,a csontjai hosszabbak,nagyobbak,erősebbek lettek,a bőre kettészakadt és hollófekete bunda tört elő belőle.Az arca ugyanígy bundás lett,az állkapcsa rengeteg nyál kíséretében megnőtt,agyarakkal együtt.FÉLTEM most már biztos,éreztem,hogy biztos meghalok,utoljára a farkassá változó fiút láttam....

I. fejezet

     Mikor csönd honolt a házban, Elena végre kilépett a biztonságot adó szobájából.A szülei veszekedésétől zengett öt perce a ház ,de most elmentek dolgozni és szerencse, hogy nem egy munkahelyük volt.Akkor lett volna nagy bonyodalom.Az volt a veszekedés tárgya,hogy el szerettek volna költözni,de nem tudták hova és,hogy neki,Elenának  mi lesz a legjobb.Mind a kettő mást szeretett volna,de semelyikük nem kérdezte volna meg a a lányt.Az egészet hallotta.A szíve majd megszakadt,hogy így látta szüleit.Korán reggel volt,de már meleg és élettel teli minden utca.A lány nagyot ásítva lesétált a hosszú lépcsőn és a hálóingje  csak úgy lobogott rajta.Kicsit nagy volt rá,de minden domborulatát megmutatta a testén.Rossz álmok gyötörték minden éjszaka már egy hónapja,mindig ugyanaz az álom,hely,állati szemek,beszéd,emberek,állatok és mindig akkor van vége az álmoknak mikor az előző is.Lement a lépcsőn,be a konyhába és bekapcsolta a tv-t a nappaliban,ami össze volt kötve a konyhával.Odament a hűtőhöz és kinyitotta, hogy vegyen egy kis vizet,de ahogy kinyílt az ajtó és hideg levegő simogatta Elena bőrét,végig futott a hátán a hideg.Kellemes volt,de mégis eben a fullasztó,meleg időben is rossz volt.Gyorsan kivette a vizeskancsót és becsukta az ajtót.Miután megszűnt a hűvös levegő,megjelent helyében az elviselhetetlen meleg.Április 12.-e volt,de már ilyenkor is meleg volt,ami elviselhetetlenné vált.Elena kinézett az ablakon,látta a sűrű,fekete felhőket messziről.Mosoly terült szét pirospozsgásos arcán,eső lesz.Elena imádta az esőt,főleg amikor égi fény, és mennydörgés kísérte.Utána mikor már nem esik az eső,akkor az erdőben szokott sétálni és érezni az erdő illatát,a természetét.Egy üvegpohárba töltötte azt a hűsítő vizet.Mielőtt beleivott volna,meglátta az arcát,ami porcelán szerű volt és selymes,az ajkai teltek voltak mint két rózsaszirom és .....leejtette a poharat.A csempén csilingelve tört ezer darabba az üveg.Elena megijedt saját tekintetétől,ami olyan volt mintha a tenger hullámai bele lennének tömörítve egy fénylő pontba,ami szinte világított,és vadállatias volt,mint a farkas tekintete.Nem az ő tekintetét látta,hanem egy farkasét.Azért tudta,hogy farkasszemek voltak,mert kiskorában mikor ideköltöztek,akkor elkóborolt az erdőbe.Egyedül volt és félt hisz csak 8 éves volt.Akkor találkozott a világ leggyönyörűbb állatával,egy világosszürke bundájú,halvány olajzöld szemű farkassal.A tekintete belevésődött az elméjébe.A farkas alig volt magasabb nála,de megvédte úgy mintha kölyke lett volna,és úgy hogy hím volt.Bundája melegébe melengette és ölelte,amíg rá nem találtak a szülei és nagy csodálkozására nem bántották az állatot.Mindig fog arra a gyönyörű szemre emlékezni,örökre.Gyorsan befutott a fürdőszobába,belenézett a tükörbe.A régi,türkiszkékes szemei pillantottak vissza,a lány nagy megkönnyebbülésére.Gyorsan összetakarította a vizet és a törött üveget.Ma volt élete legrosszabb napja,el kellet köszönnie a legjobb barátnőitől,hiszen elköltöznek.Gyorsan lezuhanyzott,felvette a kedvenc bő,denevérujjú,barack színű felsőjét,egy sötét színű,szakadt,koptatott,rövid farmer nadrágot,egy convers,magas szárú,barack színű cipőt és kiegészítőket.Egy kis natúr smink kíséretében hagyta ott a házat.A haját szabadon hagyta,hisz egy kis szellő kapott életre.A közeli fagyizónál beszélték meg a találkozót,ahova bementés kellemesebb volt az idő.Leült a sarokban lévő asztalhoz ahova mindig is szoktak ülni a barátaival.Egy perc múlva már megjelent az ajtóban egy göndör,vörös hajú,félénk  lány,aki nem egy sovány teremtés volt.A zöld szemeivel végigpásztázta a termet,és mikor meglátta Elenát mosoly teremt meg az izzadságcseppes arcán.A lány rögtön megszólalt,mikor megölelte szorosan a lányt.

  -Szia Elena!!!!-mondta miközben elengedte a lányt.
  -Szia Nelly!!.-örült a másik lány,hisz nagyon ritkán fogják látni egymást.Leültek és éppen egy sötétbarna hajú,magas és sovány lány lépett be a terembe.Mikor feketés-barnás szeme találkozott a másik két lánnyal,öröm fénylett benne.Megölelték egymást.
  -Szia Melissa!!!-örült mind két lány.
Mikor vége lett a nagy ölelkezős percnek,végre leültek.
Mikor végre befejezték a trécselést,Elena elindult haza.Az utcák már kihaltak voltak,a szél már erősebben fújt.Mikor az utolsó előtti utcában volt a lány ,meglátta Őt,akire soha nem gondolt volna,hogy még találkozni fog vele.Megnőtt,most sokkal magasabb volt,az emlékeiben ott volt az olajzöld szemei.Soha nem látott még senkinek ilyen árnyalatát az olajzöldnek.2 méter  magas volt,a bundája még mindig ugyanolyan szürke volt,de néhol fehéres foltok tarkították.A lány a földet nézte és nem a farkas szemébe,félt bele nézni.Talán még mindig olyan zöld a szeme??-kérdezte magában a lány,de félt cselekedni.A farkas torkát egy üvöltés hagyta el és beszélt,amit a lány értett,mintha mindig is értett volna,a lényéhez tartozott volna.

  -Elena,nem emlékszel rám?????-miközben mondta rengeteg érzelemmel a farkas,közelebb lépett a lányhoz.Még mindig a földet nézte,ami zavarta az állatot.A farkas ámulattal nézte,hogy milyen gyönyörű nő lett abból a félénk,örömteli lányból,akibe halálosan beleszeretett az első pillanattól kezdve.Ahogy nézte magasabb lett sokkal,legalább 175cm volt,vékony és izmos ami meglepte a hímet,hisz törékenynek látszik,de ha jobban nézik,akkor lehet látni,hogy nagyon izmos és szép domborulattokkal lett megáldva.A bőre még mindig selymesnek látszott és porcelán szerű volt,a haja  hosszú és hullámos volt,de ami a legcsodálatosabb volt benne az,hogy a hold sugaraiban ezüstösen fénylett az aranyszőke haja,mint a gyémánt.Leírhatatlanul gyönyörű pillanat volt.A haja félig takarásba helyezte az arcát,de a száját nem.Azok a kis ajkakból lettek azok a csókolgatni való telt ajkak.Egy másodpercre lehetett látni,hogy a lány arcán átsuhan egy röpke mosoly.Lassan felemelte a szemeit és belenézett gyengéden a farkas szemeibe.Mikor tekintetük egymásba fonódott,akkor érezte,hogy a lelkében azt a nagy űrt amit még a szülei sem,még a legjobb barátai sem tudták kitölteni,most begyógyult.Otthon volt,most először érezte ezt.A farkas meglátta a hullámokat a nőstény szemében,elmosolyodott.A lány semmi érdekes változást nem vett észre,csak az érzelemmel teli tekintetét látta,nem ilyennek látta utoljára.A farkas még gyerek volt ahogyan a kislány,de mikor először meglátta,beleszeretett.Akkor még azt mondta ,hogy az első szerelem csak,de most jött rá,hogy nem.Ez valódi szerelem volt.A farkas közelebb merészkedett és mikor nagyon közel volt,a lánynak nagyon föl kellett néznie,hogy a szemébe tudjon nézni az állatnak.A farkas kicsit jobbra döntötte a fejét mint a kiskutyák,és a lány nagyon lassan felemelte a kezét,és megsimogatta a farkas bundáját.Selymes volt nagyon,kellemes érzés.Hirtelen megölelte a nagy állatot.Megint az otthonos érzés kerítette hatalmába,a farkas pedig félig a lány vállán nyugtatta a fejét.Érezte az erdő illatát,a virágok illatát és az eső illatát.A lány szívverése gyorsabban vert,a pulzusa szinte az egekbe szökött.A farkas szíve dobbant egy nagyon nagyot.A lány csendben megkérdezte: 

  -Ki vagy te??-kérdezte gyengéd,halk hangon.

  -Mindennek eljön a  maga ideje.....-mondta és hátralépett,meghajolt mélyen.A lányra nézett utoljára és elfutott.A hangja még ott csengett a szélben:
"Mindennek eljön az ideje..."Hirtelen elsötétült a világ,amit utoljára  látott az egy mogyoróbarna farkasszem....