Rettentően fájt Elenának a feje,az ütés érte hely érzékeny volt még.A testét nehéznek érezte,alig tudta megemelni még a szemét sem tudta kinyitni.Érezte,hogy valamilyen hideg felületen fekszik szinte eszméletlenül.Visszaemlékezett,hogy mi történt.Az utolsó emléke egy mogyoróbarna farkasszem egy farkassal......nem ismerte fel azt a hideg tekintetet,ami szinte felfalta egy pillantással,teli volt titkokkal az a tekintet.Ahogy végig gondolta az utolsó emlékeit és eszébe jutott az ő farkasa,a gyönyörű olajzöld szemű farkasa akit -egy nagy könnycsepp gördült le a lány sérült arcán,ami az esés miatt sérült meg,- utoljára láthatott.A szívében egy nagy űr volt most,telis-tele fájdalommal,kínnal és eszméletlenül nagy félelemmel a halállal szemben.Nem akart meghalni,még nem,vagy ha kellett is volna akkor már olyanért haljon meg akit szeret,aki képes betölteni azt a nagy űrt a szívében ami mostanában és kiskorában volt.Megpróbált legalább fölülni ami nagy fájdalommal járt,a fejébe hirtelen belenyilallt a fájdalom ami nem nyugodott le egy kicsit sem.Sikeresen felült és nagy döbbenet,némi fájdalommal dermedt meg az arca és teste.Egy nagy fémdoboznak nézett ki belül ahol tartózkodott éppen és NEM EGYEDÜL volt.Rajta kívül voltak még ketten,egy vele egy korú fiú és egy férfi.Eszméletlenek voltak,alig lélegeztek,Elenán felül kerekedett a félelem,hogy lehet nem élnek.Gyorsan összeszedte az összes erejét és felállt,de még támaszkodnia kellett a hideg,fémes falba ami fogva tartotta őt.Mikor az első lépést megtette,a lábába is belenyilallt a fájdalom,de mit sem törődve vele továbbment.Mikor elérte a közelebbit a fiút,látta és érezte,hogy meleg a teste.Óriási megkönnyebbülés áradt szét a testében minden egyes porcikájához.Lassan vett egy mély levegőt és kifújta.
-Ez az Elena,semmi baj sincs,majd kitalálunk valamit.-mondta nagy nyugodtsággal megerőltetve.A nagyobbik megmozdult és Elena nagyon megijedt.A férfi nyögdécselt és utána hirtelen kinyílt a szeme olyan gyorsan ,hogy az egyik másodpercben azt látod,hogy csukva van a másikba pedig nyitva van. Felült és körülnézett,a lány pedig szinte megfagyva ült egy helyben,még a levegőt is visszatartotta.A férfi rá szegezte azt a különleges fekete szemét,Elena még nem látott ilyen fekete szemeket,de nem sokáig hagyta magát rabul ejteni abban a végtelennek tűnő tekintetben.Az idegen arcát kezdte vizslatni,nem tűnt nagyon idősnek sem,de fiatal sem volt mint a másik aki még mindig a hideg fémfelületen feküdt.A haja nem volt sem rövid,sem hosszú és sötét volt mint a szeme,de a bőre heges volt.A teste minden porcikáján izom található,ami szép teljesítmény lehetett és sok munkával eredményes,az orra széles volt és egy kicsit lapos a kelleténél,de a szája egy egyenes vonalból állt.Az idegen mély,erős hangon így kezdi:
-Nem kell félni tőlem leány,Patric vagyok,és benned kit tisztelhetek??-kérdezte csendesen ,de mélyen.
-Elena vagyok és hol vagyunk???-kérdeztem hátha tudta a férfi.
-Először segítesz felkelteni az öcsémet,Nathanielt???-kérdezte reménykedve és már ment is a fiúhoz.Én is oda mentem,már nem féltem,valami ismerős volt a férfiban.Olyan mintha egy kicsit olyan lettem volna mint ő,de nem is.Valamiben hasonlítottunk és eldöntöttem,hogy kiderítem.....
Oda mentem és felsegítettem még mindig eszméletlen fiút,akinek a haja vörös volt és rövid,a bőre olyan volt akár az enyém,porcelán szerű.Egy mosolyt engedtem magamnak semmi többet,mert a fiú szeme kinyílt,és félre lökött az izmos karjával,nem volt olyan izmos mint Patric,de ő is nagy darab volt.Felpattant és négykézlábra ereszkedett,egy fehéres -ezüstös fénykör vette körül.Én csak álltam és néztem nagy félelemmel,de csodálattal.Egy sarokba húzodtam
-Nathaniekl!!!!!!!!!!NE!!!!!-kiabálta az idősebb.Félelem volt az arcán.Nathaniel megnőtt,a csontjai hosszabbak,nagyobbak,erősebbek lettek,a bőre kettészakadt és hollófekete bunda tört elő belőle.Az arca ugyanígy bundás lett,az állkapcsa rengeteg nyál kíséretében megnőtt,agyarakkal együtt.FÉLTEM most már biztos,éreztem,hogy biztos meghalok,utoljára a farkassá változó fiút láttam....
